Képek templomunkról

  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow

Online felhasználók

Oldalainkat 2 vendég böngészi

Látogatottság

Utolsó módosítás

2015. december 17.
Történetünk PDF Nyomtatás E-mail

A Tatabánya-Bánhidai Református Egyházközség megalakulásának rövid története

Bánhida régóta lakott település. Kézai krónikája és Anonymus szerint itt verte meg Árpád hada Szvatopluk seregét. Virágzó település, melyet a törökök pusztítanak el 1543-ban. 1622-ben kezdtek betelepülni magyar reformátusok, számuk aszerint változott, hogy a török mennyire zaklatta őket. Első ismert református prédikátorát, Marosi Istvánt 1674-ben a pozsonyi vértörvényszék elé idézték. A református egyház 1720-ig állt fenn, mert ezután a magyar lakosság "elhagyta otthonát" (Várady), helyükre pedig a földesurak katolikus svábokat és tótokat telepítettek. A megmaradt kevés református a szomszédos Környéhez tartozott.

A modern bánhidai reformátusság történetét, a mai gyülekezet megalakulását ezt követően a ránk maradt közgyűlési és presbiteri gyűlési jegyzőkönyvekből tudjuk rekonstruálni. Az 1930.II.16-i közgyűlésen elhangzik, hogy a Környe-Bánhidai Református Egyházközség missziói lelkésze, Kiss Gyula segédlelkész minden második vasárnap istentiszteletet tart a bánhidai községházán. Tóth Miklós adóügyi jegyző beszámol az egyháztörténetről: Bánhidán a tatabányai lelkész 6-8 éve tart hittant, de nem rendszeresen, 3-4 hetente jár át. Az egyházközségnek Bánhidán sem ingatlana, sem induló vagyona nincs. Egyelőre nem vetnek ki adót, de jótékony adományozást kér.
Két hónap elteltével Leőke Károly esperes, szomódi lelkész megáldja az "úrasztali kegyszereket", melyeket "részben az áldozatkész hívek buzgó és lelkes adománya hozott össze". Az esperes beszél "egyházunk szomorú múltjáról": 1712-ben történt szétverését, a templom elfoglalását említve meg. Pedig "200 év előtt Bánhida még színmagyar ajkú református község volt, de a még akkor is tartó protestáns vallásüldözés áldozata lett." Megindult tehát az adakozás annak érdekében, hogy a bánhidai reformátusok önálló gyülekezetté szerveződhessenek. Szeptemberben a gyülekezet főgondnokot választ Bagossy Béla, az MDE Rt igazgatója személyében. A presbitérium létszáma 7 főre bővül. Decemberben Kiss Gyula segédlelkészt megválasztják Kisigmándon lelkésznek, az első gondnok, Tóth Miklós pedig tatai főjegyző lesz, így elhagyják a gyülekezetet. Az új gondnok Török B. Kálmán.

1933. februárjában Bagossy Béla célul tűzi ki a templomépítést. Forrásként az "egyetemes egyház" adományát és 20 ezer pengő téglajegy engedéllyel történő árusítását jelöli meg.

Májusban egyházlátogatást tart Leőke Károly esperes. A tatabányai lelkész, Vargha József szintén megjelenik. Kiderül, hogy a templomépítést akadályozza, hogy a Környe-Bánhidai Egyházközség csak szórvány, javasolják a presbitériumnak, hogy közgyűlésen alakítsák át a gyülekezetet fiókegyházzá. Ez meg is történik, kijelentik, hogy a Tatabányai Református Egyházhoz kívánnak tartozni.

1934. áprilisában javaslat hangzik el a Bánhidai fiókegyház önálló anyaegyházzá szervezésére állandó lelkészi állással. Leőke Károly esperes elveti, mondván: nincs rá pénz. Májusban mégis határozatot hoznak, hogy a Bánhidai gyülekezetet missziói anyaegyházzá kívánják szervezni. 1935. márciusában rendszeres adózást fogadnak el. Tételes és százalékos formában. A templomépítést felterjesztik a Belügyminisztériumba. Az egyházi vezetőséghez fordulnak, hogy anyaegyházzá nyilvánítsák Bánhidát. A templomra való gyűjtési kérelmet eljuttatják a belügyhöz és telekvásárlást terveznek. Októberre az egyházkerületi közgyűlés Bánhidát anyaegyházzá nyilvánítja.

1936-ban Somogyi István missziós lelkész vezetésével felpezsdül a gyülekezeti élet: a tatabányai gyülekezettel közösen egyházi lap indítását tervezi, a nőegylet nőszövetséggé avanzsál. Ifjúsági és gyermek evangélizáció, ifjúsági istentisztelet tartásáról döntenek. Novemberben az esperes 1070, 1071/36. sz. levelében indokoltnak tartja a lelkészi állást. A lelkészválasztáson Somogyi István is indul, ezért erre az időre Perpéth Ferenc tatabányai hitoktatót  bízzák meg a lelkészi teendők ellátásával. Decemberre a lelkészválasztás döntése jogerőre emelkedett. December 1-el Somogyi István elfoglalja az állását. A lelkész székhelye Környe. Ezt követően 1937-ben megvásárolják a mai templom telkét, majd 1939-ben megkezdődik a templomépítés Szeghalmy Bálint tervei alapján - de a háború okozta nehézségek miatt először torony nélkül. Az eredeti tervtől eltérő, alacsonyabb és jellegtelenebb tornyot 1951-ben építette a gyülekezet. 1957-től önálló egyházközség vagyunk.

A templom jelenlegi külső formáját - most már Szeghalmy terveihez igazodva - 2000-ben nyerte el. A templom teljes felújítása, belső átalakítása (karzat beépítése, új szószék, úrasztala készíttetése és digitális orgona beszerzése) 2004 szeptemberére készült el.

2007-ben ünnepeltük gyülekezetünk önállóvá válásának 50. évfordulóját. Ebből az alkalomból megjelentettük a Kiáltó Szó című gyülekezeti lapunk évfordulós különszámát, melyet az "50 év önállóság" menüpont alatt olvashat.

Gyülekezetünk 2009-ben ünnepelte a templom fennállásának 70. évfordulóját. 2009. novemberében ünnepi istentiszteletet tartottunk, megjelentettünk egy, a templom és részben a gyülekezet történetét is bemutató kiadványt, valamint gyülekezeti termünkben időszaki  kiállítás nyílt az elmúlt 70 év fellelhető dokumentumainak bemutatására.

Ezekből az anyagokból olvashat a "70 év bizonyság" menüpont alatt.